NAGYBAJOMfigyelő:
2010. március 15. Frissítve: 2010.03.17. 11:17
Talpra magyar, hí a haza!
E sornak
Ezernyolcszáznegyvennyolc óta
Mindig volt,
Míg magyar él a Földön,
Ha tetszik, ha nem,
Mindig kell, hogy legyen
Politikai mondanivalója!
pZ
Az idei évben is méltó keretek között rendezték meg Nagybajomban március tizenötödikét. Pénteken az iskola diákjai, ma pedig a város ünnepelt, előbb a református templomban, majd innen és a Fő térről vonult a fáklyás tömeg a Pálóczi Horváth Ádám Művelődési Házba.
A Himnusz közös éneklése után az ünneplők megnézték a hetedik osztályosok ünnepi műsorát.
Ami valóban ünnepi volt. Tökéletes összeállítást, a jól válogatott zene és vetített képi anyag, a szereplők jó versmondása és mozgása tette felejthetetlenné.
A műsor Deák Varga József ünnepi beszédével folytatódott.
Czeferner Józsefné polgármesterasszony zárszavai és a szózat éneklése után a résztvevők képviselői megkoszorúzták a művelődési ház parkjában levő emlékhelyet.
pZ
Deák Varga József ünnepi beszéde:
http://nagybajomfigyelo.freeblog.hu/files/Dokumentumok/márc15_2010.doc
Gergelics Sándor ünnepi beszéde
Elhangzott 2010. március 12-én a Nagybajomi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és az EGYMI diákjai előtt a Pálóczi Horváth Ádám Művelődési Ház nagytermében. A műsort a hetedik osztályosok adták.
Az ünnep beszédet Gergelics Sándor tanár úr mondta.
Minden nemzeti ünnepünk olyan, mint egy megelevenedett történelemóra. Történelemóra, melyen már az első osztályosok is részt vehetnek, de nyolcadikosok is jelen vannak. Az ünnepnapokon hazánk történelmének legnagyobb pillanataira emlékezünk. Azokra a pillanatokra, amikor nagyon jó volt magyarnak lenni. Ilyen pillanat volt 1848. március 15-e is, a magyar nemzeti forradalom napja, amit ma ünneplünk.
A felső tagozatosok már tudják, de a kicsik kedvéért érdemes elmondani, miről is tanulunk történelemórákon. Az egész világ, de elsősorban hazánk, Magyarország és az itt élő nép, nemzet történelméről. Arról, hogy mi minden történt velünk az elmúlt ezer, kétezer évben. Mikor volt háború, és mikor volt béke, kik voltak az uralkodók, kik irányították az országot a különböző korokban. És aki sokat járt már történelemórákra – például a hetedikesek meg a nyolcadikosok – , azok már biztosan azt is észrevették: az igazi nagy változások gyakran forradalmakkal kezdődnek.
Forradalom – sokat mondó szó ez. Mintha látnánk mögötte a forró zubogó vizet, és felmerül a sokadalom, a nyüzsgő tömeg képe is. Forradalomnak azt nevezzük, amikor sok-sok ember úgy érzi, hogy a fennálló rend, az uralkodó, vagy a törvények nem jók, valami másra van szükség. Olyan rendszert szeretnének, amelyben nagyobb a szabadság, ahol mindenkinek hasonlóak a jogai, és igazságosság uralkodik. És ha sokakban megszületik a vágy valami jobbra, akkor ez a sok ember összefog, és akár fegyverrel is kiköveteli az igazságát.
1848. március 15-én nem volt szükség fegyverekre. Már attól megrettent a királyi udvar, hogy nagy tömeg özönlötte el Pest-Buda utcáit, és együtt követelték ugyanazt: a magyar nemzet és a nemzetet alkotó emberek szabadságát. És mert két nappal korábban Bécsben is forradalom volt, de ott fegyverek is dörögtek, volt okuk ijedelemre a hatalom birtokosainak. Engedélyezték, hogy önálló magyar kormány – akkor úgy nevezték minisztérium – alakuljon, egy derék magyar ember Batthyány Lajos vezetéséve.
Tehát azokon a márciusi napokon felgyorsult a történelem kereke: minden esemény, ami akkor történt, ma tananyag. Történelmi idők – mondjuk az ilyen időszakra. Azt hinnénk, hogy egészen különleges emberek vitték végbe a nagy történelmi cselekedeteket. És csakugyan, voltak közöttük kiemelkedő személyiségek. A költőóriás Petőfi Sándor. Vagy a regényíró Jókai Mór. Kossuth Lajos, Széchenyi István és Damjanich tábornok. De higgyétek el ők voltak kevesebben! Sokan, nagyon sokan voltak az olyan hétköznapi, egyszerű emberek, mint mi vagyunk.
Egyszóval a forradalmakhoz nem kellenek feltétlenül rendkívüli emberek. Néhány persze nem árt, hogy legyen kire hallgatni, legyen, aki elöl megy, aki kiemelkedik a tömegből. A legtöbb forradalmár azonban kisember. Aki beleolvas a forradalmárok leveleibe, naplóiba, meglátja majd, hogy nem hősök és szentek, hanem halandó emberek voltak a nagy események résztvevői. Olyan emberek, akik napi gondjaikkal küszködtek, de kötelességüknek tartották a haza szolgálatát. Így kerülnek igazán közel hozzánk, így kerül hozzánk ez az ünnep.
Kisebb – nagyobb feladata minden nemzedéknek van. A negyvennyolcasoknak igen nagy küldetésük volt. Talán, ha kegyes lesz hozzánk a sors, nekünk nem jutnak ennyire nehéz dolgok.
De biztosak lehettek abban, hogy eljön az idő, amikor nektek is határozottan meg kell védenetek valamit, amiben hisztek. Amikor ki kell állnotok a magatok, a családotok vagy mások, akár idegenek igaza mellett. Ne késlekedjetek akkor!
Jussanak eszetekbe ezek a hétköznapi forradalmárok, és legyetek ti is erősek, egyenesek, bátrak!
Legyetek méltóak szüleitekhez, nagyszüleitekhez, őseitekhez. Mi magyarok ezt a bátorságot örököltük – ezt adjuk tovább gyerekeinknek.
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
