Csurgó. Csurgó … (2. rész)

NAGYBAJOMfigyelő:
2025. május 31.

Emlékezem, tehát vagyok.

Ahogy a csurgói térképet szemlélem, Csurgó az elmúlt több mint 50 év alatt nagyon sokat fejlődött. Vannak olyan utcái, melyeken akkor még társadalmi munkában kukoricát törtünk.
Az Eötvös utca végén még nem létezett a Gönczi utca. Az Eötvös utca jobb oldali (Alsok felé a bal oldali) valamelyik utolsó házában Radák tűzoltóhadnagy élt családjával.

                             1968 és 1971 ősze között.
                            Második osztályom az őszi akadályversenyen.

Az iskola minden évben szeptember végén akadályversenyt szervezett. Bizonyos távolságra egymástól állomások voltak, ahol a gyerekeknek feladatot kellett megoldani. Menetlevélen gyűjtötték a pontokat. Az állomásokon nevelők, ifivezetők, meghívott vendégek várták az úttörő-őrsöket.
Az útvonal színe mindig az Eötvös utcán keresztül vezetett Alsok felé. A Sós-dombon, Kölcsey utca végén keresztül Sarkad, esetleg a Bot-gyár irányába.

Nem tellett el olyan nyár, amikor ne táboroztattam, táboroztam volna.
Az első táborom a balatonföldvári iskolában a végzős kaposvári tanítóképzősökkel egy rajvezetőképző tábor volt. Itt a velem talán egykorú Pintér Jóska volt a rajvezetőm. Társai: Gulyás, Kraliczki voltak. Megjegyzem, hogy egy évvel korábban ugyanezt a tábort Csillebércen elvégeztem.
Ez igazgatómat egyáltalán nem zavarta. Később aztán tapasztaltam, hogy nőtlenként én lettem az, akit szinte minden továbbképzésre elküldtek.

Az 1968-as csurgói úttörőtáborban is ott voltam.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem csak emlékképeim vannak.
Emlékszem rá, hogy a nyári úttörőtáborokat az iskola tanulóinak iskolánk szervezte. Az első táborokat Fonyódligetre.
A tábor helye Fonyódliget elején volt, a Balaton partján. Ott kezdődött a kiépített part. A szomszédban egy cukrászda állt. A tulajdonosnak, Tamás cukrásznak csurgói kötődése volt. Mi vittük a konyhát. A csurgói konyhás nénik főztek, akik jól ismerték a gyerekek ízlését. Azzal takarékoskodtak, hogy abból az ételből, ami nem ízlett, kevesebbet főztek. Zsíros deszka mindig volt a konyhán, hogy az éheseket jóllakassák. Vasárnap volt a terülj-terülj asztalkám, még fagylaltot is kaptak a gyerekek (ez volt a fizetsége a szomszédba vitt mosléknak). A látogató szülők csak ámuldoztak.
Volt olyan eset is, amikor a táborba értünk, nem volt elég sátor. Nagy Árpád segítségével szereztünk a fenyvesi táborból.
Láttuk, amikor a nagyatádi katonaság teljes fegyverzetben vonaton utazott Csehszlovákia felé. Péntek Károlyné aggódott a tartalékos férje miatt. Hazaérve a tartalékos kolléga, Házas Károly mesélt Csehszlovákia lerohanásáról.
A sátor hátsó nyílásából láttuk a szomszédban üdülő Mészöly Kálmánt.

                  A csurgói vasútállomáson. Táborba indulunk.

                        Berendezzük a tábort

                        Fürdünk a Balatonban

Lehet, hogy a következő események a balatonmáriai táborban történtek. Nagy Árpádékkal együtt táborozott a bolgár szliveni párttikár lánya. A kislány eltűnt a táborból. A 7-es út közepén ülve találtuk meg.
Nagy Kati és Hofferka Zsuzsa meg akartak tréfálni. Sátrunk világítását egy 220 V-os izzó biztosította, melyet úgy tudtunk felkapcsolni, hogy becsavartuk. Ezt az izzót foglalatostól „letépték”.
Észrevettem. Úgy leckéztettem meg őket, hogy a helyszínre hívtam őket, és a csupasz vezeték két végét összeérintettem. Elmagyaráztam nekik mi történt volna, ha valaki a csupasz vezetéket fogja meg.

Sokat fényképeztem „zorkij” fényképezőgépemmel. A filmet magam hívtam elő. Magam készítettem a papír-képeket is. Ma már tudom, hogy sem fényképezni, sem a képeket kidolgozni nem sikerült jól. 

                     A stégen. Balatonmáriafürdő

                   A nevelőknek is pihenni kell

Második osztályom oda volt a kirándulásokért.
Kiss Laci szervezésében a nagymartoni arborétumot látogattuk meg. Emlékezetes marad számomra az ottani halastóban való fürdőzés.
Egy alkalommal kerékpárra ültünk. Valahol Berzence és Nagyatád között találtunk egy tisztást. Ott játszottunk. Az égnek csak a közepe látszott. Nem vettük észre a közelgő vihart. Elkapott bennünket. Először az erdőben kerestünk menedéket. Kiöntött bennünket a szakadó eső. Irány haza. Még szakadt az eső, amikor Berzencére értünk. Néhányan haza karikáztak. Néhányan az egyik szélsőháznál kaptunk menedéket.

                 Megállítjuk Jellasics seregét

                   Gyuszi! De finom az az alma.

                    Ha kirándulás, akkor sütögetés

Emlékezetes egy kirándulás a Szetmihályi-hegybe. Kámi Jancsi a Fesztunghoz szervezte a kirándulást. Lehet, hogy rosszul emlékszem rá, az őrtilosi állomásra még ez volt írva: Légrád.
A kiránduláson részt vett Kámi Jancsi édesapja. A Látó-hegyen, majd a vasút mellett mentünk a Gyékényesi-állomásra, ahol vonatra szálltunk.

                         Délután az udvaron

Abban az évben a csurgói gimnázium szervezte az első diákszínjátszó napokat, amikor első osztályom 8. osztályos volt. A Zsuzsák osztálya: Bukovics Zszuzsa, Madarász Zsuzsa, Lipics Zsuzsa, Szendrődi Zsuzsa. Elnézést, ha valakit kihagytam, mert Szendrődi Zsuzsa érzékeny lehet ezekre. Ugyanis még most is fülembe csengenek szavai, melyek valahogy így hangzottak: „Nem veszi észre, hogy az osztályban nemcsak Bognár Marika, Bukovics Zsuzsa van…”
Minden évben az iskola kulturális bemutatót szervezett. Mi is készültünk. Az alap egy „központilag” szerkesztett összeállítás volt, melynek címe: „Vádoljuk az imperializmust”.
Ezt dolgoztam át. Pintér Jóska adott ötletet, hogy milyen zenei anyagot állítsak össze.
Felhasználtam Vivaldi Négy évszak egyes részeit, valamint Beethoven kilencedik szimfóniáját is. Fogtam a lemezeket, odatettem a tűt ahol a kívánt részlethez ért, és magnóra vettem. A magnót kezelve szolgáltattam a szöveghez illő zenét. A komoly verseket a szereplők meglepően éretten adták elő.
Előadásunknak akkora sikere volt, hogy meghívtak a diákszínjátszó találkozóra bennünket.
Az elmúl éveket is tekintve, ez volt a legnagyobb személyes sikerem.
A következő diákszínjátszó találkozó idején volt a második osztályom nyolcadik osztályos. Az iskolát ekkor is felkérték a találkozó szervezésére. Berkes Pityu volt beosztva a debreceni színjátszók kiséréséhez. Azon a nyáron iskolánk kirándulást szervezett az Alföldre. Dagadt a keblünk, amikor Debrecenben, a Nagyerdei strand egyik ajtójára ez volt írva krétával: „Itt vannak a csurgóiak”.

Váradi Pista unszolására az iskolánál repülő modellező szakkört vezettem. Különösen érdeklődő volt Berkes Pityu, Kárpáti Pityu, a párhuzamos osztályból Ilia Jancsi. Berkes Pityu vásárolt egy modellező motort, „órákig” próbálták elindítani. Az Avasi mezőre jártunk reptetni. Versenyezni voltunk Marcaliba, Taszárra.
A régi művelődési ház raktárában mutatta meg azt a fából készült torzsó vitorlázó repülőgépet Váradi Pista, mely a csurgóiaké volt.

Kiss Zoltán