NAGYBAJOMfigyelő:
2025. május 28.

Emlékezem, tehát vagyok

Hol is kezdjem?

A facebook hírfolyamában olvastam, hogy nemrég ünnepelték a Csurgói Helytörténeti Múzeum alapításának 50., Raksányi Lajos festőművész születésének 130 éves évfordulóját.

1965 őszén kezdtem el tanítani Csurgón. A szomszéd faluból a porrogszentkirályi családi házból jártam be Csurgóra tanítani. A középiskolát is Csurgón végeztem 1957-ben.

A családi és egyéb emlékekből:
Papp Imre porrogszentpáli gyerek volt. A szentpáli rokonságomat ismerte. Budapesten szerzett tanári diplomát feleségével Magdival együtt. Valószínű csoporttársak voltak rajz-földrajz szakon. Első munkahelyük Püspökladány volt. Emlékszem, Imre mesélt a ladányi temetkezési szokásokról.
Papp Imre második munkahelye a porrogszentkirályi általános iskola volt. Itt öcsémet is tanította. Itt ismerte meg jobban szüleimet. Innen kerültek aztán – feleségével Magdival együtt – a Csurgói 1. sz. Általános Iskolához.
Papp Imre révén kerültem aztán gyakorló-tanárként, majd véglegesen is a csurgói iskolához.
Emlékszem gyakorlósként fizika záró-tanításomra 6. osztályban. Nem csak én, Tepkor Karcsi is emlegette. Tetszett neki.
Hét évig tanítottam matematikát, fizikát és mezőgazdasági ismereteket.
Első osztályom, akiknek matematikát tanítottam (Nagyné) Böle Piroska, Peti Józsiék, stb. osztálya volt.

                                            Akiknek először osztályfőnöke voltam

Osztályfőnöke voltam (Jamniczkyné) Bognár Marika, Ureczki Attila stb. osztályának. Berkes Pityu, Kárpáti Pityu stb. osztályának. Egy évig osztályfőnöke voltam Szikszay Laciék osztályának.
Álláshelyemre 1972 őszén egy protekciós kolléga került. Egy évig napközis nevelőként dolgoztam Csurgón. Együtt voltam napközis nevelő Határ Gyurkával.
Kiebrudalásként éltem meg áthelyezésemet. Voltak már előjelei az igazgató elgondolásainak.
Papp Imre ekkor igazgatóhelyettes volt. Behívott az irodájába és figyelmeztetett, hogy ne késsek. Nagy hó esett. Akkora, hogy az autóbuszok sem jártak. Voltak, akik még Alsokból sem jöttek iskolába. A nagy hóban gyalog mentem Szentkirályról Csurgóra. A második óra kezdetére értem be.
Imre dorgálása vérig sértett, mint ahogy az is, hogy nem állt ki mellettem akkor, amikor áthelyeztek a napközibe.
Nagyon rosszul esett, hogy még 1972 nyarán is elküldtek, mint leendő 6. osztályos osztályfőnököt, úttörő rajvezetőképző táborba, hozzájárultak ahhoz, hogy vállaljam a volt csugó-járási fizika tanárok munkaközösségének vezetését. Majd, amikor napközis nevelő lettem, nem engedélyezték, hogy beiratkozzak a komplex matematika tanfolyamra. Nem engedélyezték, hogy délelőtt óraadó legyek a 2. sz. általános iskolában. A busz Szentkirályról valamivel 12 óra után ért be Csurgóra. Köteleztek arra, hogy 12 órakor a napközis gyerekek érkezése előtt ebédezzek a napköziben.
Hívott Tóth Tihamér, hogy dolgozzak a mezőgazdasági szakiskolában. Nem vállaltam. A Balaton mellett, vagy Kaposváron kerestem munkát. Volt kolléganőm, Dr. Szabotin Istvánné (Zsóka) hívott a kaposvári II. Rákóczi Ferenc általános iskolába, ahol később Vida Dánielné (Fehér Gabi) is munkát kapott.
Kaposvári tanárként aztán hívtak a gyakorló iskolához, a Petőfi iskolához is tanítani.

Csurgói I.sz. Általános Iskola valamikor tanítóképzőnek (preparanda sule) épült. Ide jártak a prepák. A képző megszűnése után polgári iskola lett. Itt végzett édesanyám, de Papp Imre is. Később átépítették. Megszüntették az emeletre vivő nagy lépcsőt. A folyosó végén vizes helyiséget építettek, és egy keskeny lépcsőt az emeletre. A földszinti folyosón két falra akasztott vitrin volt, melyekben két tárgyra emlékszem. Az egyik a berzencei Jankovics bácsi által készített duda, a másik pedig Ortutai Gyuszika palatáblája.
A  Csurgói 1. számú Általános Iskola hátsó udvarán a  bejárattal  szemben volt egy kézilabdapálya, talán valamikor jégpálya, mely valamelyest az udvar szintjénél  mélyebb volt. A pálya egyik végében földsánc. Ebbe a földsáncba  két  szürke-nyárfa volt ültetve. Imre elmondása szerint ezeket a nyárfákat ők hozták Püspökladányból. Ezen a pályán tartotta testnevelés óráit Sótonyi Laci.

Ha jól emlékszem, a városnak (mert mi vidékiek így hívtuk Csurgót) ekkor is volt helytörténeti gyűjteménye. Gyűjtötték a környék népművészeti emlékeit. Pl. középiskolás koromban a gimnázium egykori olimpikon testnevelő-tanára Együd Árpád a néptánc emlékeket.  

A tárgyi emlékeknek a mai városháza egyik szobája adott helyet.  Ezt a gyűjteményt tudatosan gazdagította Papp Imre és csapata. Közben gyűjtötték a környék népművészeti emlékeit is. Ebbe a munkába alkalmanként engem is bevont.
A megye múzeum pályázatot írt ki fényképekre. Engem is pályáztatott. Két fényképre emlékszem. Az egyik a körmendi országzászló avatásán készült. Édesapám, mint a szombathelyi közigazgatási iskola énekkarának tagja vett rész az avatáson valamikor az 1930-as években. A másik kép körülbelül 1950-ben készült Budapesten az új városháza nagytermében, ahol eligazítást tartottak a tanácsok alakulásáról. Apám, mint a somogyi jegyzők egyike vett részt a gyűlésen.
Más alkalommal Berzencén jártunk. Pappné Magdi akkor írta egyik írását, mely a berzencei női viseletről szólt. Valamikor az 1960-as 70-es évek fordulóján a porrogi Pintér Ilona, mint gyakorlós tanítónő (Papp Imre kezdeményezésére) porrogi gyűjtő-utat szervezett, melyen én is részt vettem. A gyűjtemény a mi porrogszentkirályi házunk padlásán pihent. Imre ekkor gyűjtött be tőlünk egy szobai állítható magasságú nagy petróleum-lámpát, nagyapám bikáiért kapott okleveleit és talán egy szuvas fa krumpli-szűrőt, mellyel a disznóknak főzött krumplit szoktuk leszűrni.
Imre tőlem kért tanácsot, hogy mivel konzerválja a szuvas, korhadt fa eszközöket.

Papp Imre, Witt Lászlóné írásai egy részét aztán sokkal később az interneten olvastam. Valamint olvastam Porrogszentkirályról szóló könyvben Wittné írását.

Raksányi Lajos bácsi nem tanított engem a gimnáziumban. Gondolom 1956. után nyugdíjasként nem kívánt a gimnáziumban tanítani. Később aztán öcsémet tanította.
Egy kiállítására emlékszem, mely az akkori művelődési házban volt. Papp Imre társaságában néztem meg a kiállítást. Imre hívta fel rá a figyelmet, hogy Lajos bácsi még a levegőt is meg tudja festeni. Lajos bácsi nagyon idős korában is járta a várost és festett. Többször láttam a posta templom felé eső sarkánál festőállványával.

A tanári kar közösségi rendezvényeit az óvoda feletti napközis ebédlőben tartottuk. Rendszerint Schuch Pista mellett ültem. Közösen énekeltük:

„Csurgó, Csurgó sáros Csurgó te vagy az oka mindennek,
Csurgó, Csurgó sáros Csurgó, hogy a rosseb egyen meg…”

Két csurgóira emlékszem, akik nagybajomi lakásomban meglátogattak az egyikük a volt kollega Papp Imréné Magdi, a másikuk Witt Kati az egykori tanítvány az akkor már csurgói tanár.
Részt vettek a Tibol László által Nagybajomban szervezett nyári amatőr festők táborában.  

Kiss Zoltán