NAGYBAJOMfigyelő:
2014. június 01.
BAJOMI TÖRTÉNETEK XVI.
BAJOM HUMORA I.
BAJOM HUMORA II.
BAJOM HUMORA III.
BAJOM HUMORA IV.
BAJOM HUMORA V.
BAJOM HUMORA VI.
BAJOM HUMORA VII.
BAJOM HUMORA VIII.
BAJOM HUMORA IX.
Írta: Major Tibor
Kié a hurka, avagy a Nadalosi pákosztos macska esete
Ezt a mesét Bank Joci barátomnak és unokájának, Bencének ajánlom.
Nagyanyám, Máté Erzsébet 1879-ben született Böhönyén. Az ottani iskolában tanulta kislány korában e versikét még a XIX. században.
Kamarában az egér Meghalt a cica !
futkoz körös-körbe, Oda a cica!
három zsák dió van Nem mondja többet: miau,
a farkára kötve. Szegény egér szomorú.
Csönög, bönög, csörömpöl, Sajnálja, siratja,
cirmos cica dörömböl. Költi, de nem hallja.
Összeveszett az egér Cicuskám, kelj föl!
pákosztos macskával, Itt a jó tejföl!
agyonvágta a cicát A cicuska föl is kelt,
pattogós farkával. ketten ették meg a tejfelt.
A régi időkben a torkos, tolvaj, nagyétkű, szemtelen macskát nevezték pákosztosnak. Nagyanyám versében a történet jól végződött, azonban amit Papp Lajos tanár úr mesélt nekem, az kevésbé. A tanár úr újvárfalvai származású. E település három részből áll: Koroknyából, ahol Nagybajom középkori vára állt, Vrácsikból és Nadalosból. ( Nadalos jelentése feltételezésem szerint a nadályos, másképpen a piócás elnevezésből származhat, mivel a környéken sok mocsaras, vizenyős terület, tó van, amikben köztudottan jól érzik magukat a piócák.) Nos, itt Nadalosban élt nem is olyan régen egy idős házaspár. Volt nekik egy macskájuk, amit azért fogadtak be, hogy kordában tartsa a mindent megrágcsáló, összepiszkító egereket. A macska ugyan pákosztos volt, de a mama nagyon szerette, dédelgette, apróbb torkoskodásait elnézte, megbocsátotta. A papa másképp vélekedett. Nemcsak a macskát utálta, de arról volt nevezetes a faluban, hogy a kutyákat is folyton macerálta. Ha biciklire ült, és az utcán csavargó kutyák körülfogták, akkor az erre a célra gyártott szeges botjával szurkálta, ütötte őket, mindaddig, amíg a kutyák inkább elfutottak, ha a papa közeledett. Történt egyszer disznóvágás után, hogy a mama hurkát sütött vacsorára. Amikor kivette a tepsit a sütőből, és az asztalra tette hűlni, azt mondta a papa: Gyere mama, zárjuk be az állatokat, utána már semmi dolgunk nem lesz, addig a hurka is kihűl. Így is lett. Kimentek az udvarra, behajtották a tyúkokat, kacsákat, egyetlen malacukat is az óljába rekesztették. Megbeszélték a kutyával is, hogy jól őrködjön éjszaka, majd bementek, hogy megegyék a vacsorát. Amikor a konyhába léptek, azt látták, hogy a macska az asztalon ül a szétrágott hurka mellett, megnyalja a száját, majd első mancsával a szokásos módon mosakodni kezd. Azt mondja a papa a mamának: Hát ha már így jártunk, menj be a kamrába, hozz ki a stelázsliról egy üveg bort! Amint a mama belépett a kamrába, a papa kívülről rátolta a reteszt az ajtóra, és a moslékkeverővel elkezdte tudományosan kioktatni a macskát, hogy mihez van, s mihez nincs joga. Hiába rimánkodott a mama, amíg a macska nem értette meg, hogy kié a hurka, nem engedte ki a konyhából, a mamát pedig a kamrából. Amikor a papa végre kinyitotta a konyha ajtaját, a macska kisietett a konyhából. Két hétig csak egérhússal élt, mert nem mert a konyhának tájára se menni. A szomszédok mesélték, hogy másnap az idős házaspár konyhát meszelt, mert a macska lábnyomai nemcsak a falon, de még a plafonon is meglátszottak. Aki nem hiszi, járjon utána. Itt a vége, fuss el véle.
