NAGYBAJOMfigyelő:
2014. június 01.
BAJOMI TÖRTÉNETEK XVI.
BAJOM HUMORA IX.
Írta: Major Tibor
Kié a hurka, avagy a Nadalosi pákosztos macska esete
Ezt a mesét Bank Joci barátomnak és unokájának, Bencének ajánlom.
Nagyanyám, Máté Erzsébet 1879-ben született Böhönyén. Az ottani iskolában tanulta kislány korában e versikét még a XIX. században.
Kamarában az egér Meghalt a cica !
futkoz körös-körbe, Oda a cica!
három zsák dió van Nem mondja többet: miau,
a farkára kötve. Szegény egér szomorú.
Csönög, bönög, csörömpöl, Sajnálja, siratja,
cirmos cica dörömböl. Költi, de nem hallja.
Összeveszett az egér Cicuskám, kelj föl!
pákosztos macskával, Itt a jó tejföl!
agyonvágta a cicát A cicuska föl is kelt,
pattogós farkával. ketten ették meg a tejfelt.
A régi időkben a torkos, tolvaj, nagyétkű, szemtelen macskát nevezték pákosztosnak. Nagyanyám versében a történet jól végződött, azonban amit Papp Lajos tanár úr mesélt nekem, az kevésbé. A tanár úr újvárfalvai származású. E település három részből áll: Koroknyából, ahol Nagybajom középkori vára állt, Vrácsikból és Nadalosból. ( Nadalos jelentése feltételezésem szerint a nadályos, másképpen a piócás elnevezésből származhat, mivel a környéken sok mocsaras, vizenyős terület, tó van, amikben köztudottan jól érzik magukat a piócák.) Nos, itt Nadalosban élt nem is olyan régen egy idős házaspár. Volt nekik egy macskájuk, amit azért fogadtak be, hogy kordában tartsa a mindent megrágcsáló, összepiszkító egereket. A macska ugyan pákosztos volt, de a mama nagyon szerette, dédelgette, apróbb torkoskodásait elnézte, megbocsátotta. A papa másképp vélekedett. Nemcsak a macskát utálta, de arról volt nevezetes a faluban, hogy a kutyákat is folyton macerálta. Ha biciklire ült, és az utcán csavargó kutyák körülfogták, akkor az erre a célra gyártott szeges botjával szurkálta, ütötte őket, mindaddig, amíg a kutyák inkább elfutottak, ha a papa közeledett. Történt egyszer disznóvágás után, hogy a mama hurkát sütött vacsorára. Amikor kivette a tepsit a sütőből, és az asztalra tette hűlni, azt mondta a papa: Gyere mama, zárjuk be az állatokat, utána már semmi dolgunk nem lesz, addig a hurka is kihűl. Így is lett. Kimentek az udvarra, behajtották a tyúkokat, kacsákat, egyetlen malacukat is az óljába rekesztették. Megbeszélték a kutyával is, hogy jól őrködjön éjszaka, majd bementek, hogy megegyék a vacsorát. Amikor a konyhába léptek, azt látták, hogy a macska az asztalon ül a szétrágott hurka mellett, megnyalja a száját, majd első mancsával a szokásos módon mosakodni kezd. Azt mondja a papa a mamának: Hát ha már így jártunk, menj be a kamrába, hozz ki a stelázsliról egy üveg bort! Amint a mama belépett a kamrába, a papa kívülről rátolta a reteszt az ajtóra, és a moslékkeverővel elkezdte tudományosan kioktatni a macskát, hogy mihez van, s mihez nincs joga. Hiába rimánkodott a mama, amíg a macska nem értette meg, hogy kié a hurka, nem engedte ki a konyhából, a mamát pedig a kamrából. Amikor a papa végre kinyitotta a konyha ajtaját, a macska kisietett a konyhából. Két hétig csak egérhússal élt, mert nem mert a konyhának tájára se menni. A szomszédok mesélték, hogy másnap az idős házaspár konyhát meszelt, mert a macska lábnyomai nemcsak a falon, de még a plafonon is meglátszottak. Aki nem hiszi, járjon utána. Itt a vége, fuss el véle.
1 visszakövetés