Nagybajomi hírek oldala

Címke: blog 2 / 4 oldal

In memoriam Gerse Imréné

NAGYBAJOMfigyelő:
2015. július 23.

Elment Gerse Imréné Erzsike.
Nemzedékek tanítónénije.
Tanítványai miden bizonnyal szívesen emlékeznek rendezéseire. A színjátszó szakkör vezetőjeként szép sikereket ért el.
Rendszerváltáskor a Nagybajomi MDF szervező alapítója. A szervezet megszűnéséig vezetőségi tagja. Az első nagybajomi nyílt alapítvány a Gyermekekért Alapítvány” egyik kezdeményezője. Az alapítvány kuratóriumának első elnöke.
A Fidesz Nagybajomi szervezetének tagja. Rövid ideig a Nagybajomi Képviselő Testület képviselője, a művelődési ügyekkel foglalkozó bizottság vezetője.
Egész életében példát mutatott, közösségeket szervezett, mint “tanító”.
Csendes egyéniségével töretlenül bízott a demokráciában.

Olvassák a költő versét!
Váci Mihály: Még nem elég

Emlékét nem feledjük!

Hozzátartozói fogadják részvétemet!

pZ

Levél Szárhegyre

NAGYBAJOMfigyelő:
2014. június 30.

Pár nappal ezelőtt Ferencz Zoltán szárhegyi ismerősöm a Hargita Népe következő cikkét osztotta meg ismerőseivel a facebookon. Olvassák: http://hrartcenter.ro/?lang=HU&menu=hb&art=61
A cikkhez ezt a bejegyzést tettem:

Kedves Zoli!

2007-ben a NAGYBAJOMfigyelő oldalain írtam a következő gondolatokat:

Nagybajom:
2007-08-12.

Nyolc évvel ezelőtt, Szárhegyen a Lovagterembe lépve templomi áhítat fogott el. Tegnap, ZÖLD LAJOS könyvét forgatva jöttem rá, hogy a KÖZÖSSÉGI ÉRTÉKTEREMTÉS TEMPLOMÁBAN jártam. Aki nem hiszi, járjon utána.
Négy nap múlva lesz a szárhegyi búcsú.

Kiss Zoltán (pZ)

“Valamikor Zöld Lajos, Gaál András és Márton Árpád álmodni mert egy nagyot” létrehozott valamit.
Az álom romjaiban megvan.
Ha egy gyülekezet közössége elég erős, akkor újraépíti „TEMPLOMÁT”

Hiszem, hogy sikerülni fog!

Sok erőt és kitartást hozzá!!!

Zoli bácsi

Visszaemlékezés

NAGYBAJOMfigyelő:
2014. május 31.

Matematika – fizika – műszaki szakos általános iskolai tanár végzettségem van. Huszonkilenc évig dolgoztam a nagybajomi iskolában. Matematikát, kémiát, fizikát, mezőgazdasági ismereteket, technikát tanítottam. Kilenc évig voltam az iskola igazgatóhelyettese, majd nyugdíjazásomig a matematika munkaközösség vezetője. Egy ideig, a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke voltam, valamint az iskolai tűzrendészeti felelőseként is tevékenykedtem (Karádi István halálától nyugdíjazásomig).

Az iskolának története során mindig megvoltak a meghatározó tanáregyéniségei. Nem feledkezhetünk meg a gyermekközösséget formáló Lőczi házaspárról, Karádi Pistáról, vezetésükkel a gyermekek felejthetetlen élményekhez jutottak. Meg kell említenem Ihász Laci kollégánkat, aki már a régi (Kossuth L u. 1.) iskolában saját-kezűleg olyan fizika-kémia szaktantermet hozott létre, ami nem csak a megyében, hanem országosan is egyedülálló volt, a tanulói munkahelyekre vitt változtatható kisfeszültségű egyen és váltóáramával, három választási lehetőséget adó tanári asztalnál lévő kijelző rendszerével. A régi és az új iskolában is ő alakította ki az osztálytermekben szóló hangosbeszélőt, csengetést. Az ő közreműködésével működött az első iskolarádió.
Már ettől az időponttól kezdve az iskola befogadó iskola volt, melynek nem csak kisegítő osztályai fogadtak beiskolázási körzetükből tanulókat, hanem az általános iskola osztályai körzeten kívüli tanulókat is. Ennek feltétele pedig az volt, hogy az átlagosnál jobb képességű tanulóknak is megvoltak a maguk tehetséggondozó szakkörei, előkészítői. Az igazgatók mindent elkövettek annak érdekében, hogy a tanulók differenciált oktatásban részesüljenek, ezáltal kielégítve a szülők igényeit is.
Beindítottuk a felméréseken alapuló, átjárható, differenciált osztályokat (jó, közepes és gyenge osztályokkal). Két ilyen osztálycsoport végzett az iskolában. Majd Frezik Tibor megbízott igazgató biztatására az eredeti osztálycsoportok megtartása mellett osztályokon átívelő felmérésen alapuló, átjárható, differenciált csoportokat hoztunk létre nyelvi (idegen, magyar) tantárgyakból és matematikából. Ezek a csoportok, amikor nyugdíjba kerültem (2005) még működtek. A felmerülő igényeket kielégítve, megakadályozva azt, hogy a szülők a tanulókat kaposvári iskolákba írassák.

Hosszú évek alatt az iskolában létrejött egy iskola elveit figyelembe vevő egységes nevelői közösség, melynek megvolt a külső és belső ereje ahhoz, hogy ellentéteit félretéve nevelési elképzeléseit összefogva megvalósítsa. A megvalósításban kedvező volt a történelmi helyzet is (a rendszerváltás).
Itt kell megemlékeznem Tibol Lászlóról – Laciról, mert kollégáinak Laci volt, tanítványainak pedig Laci bácsi.
Laci kimondottan közösségi ember volt, elismert művész, megbecsült tanár, megyei szakfelügyelő.
Jól focizott, a Pap Jenő által évtizedekig vezetett felnőtt énekkarnak oszlopos tagja, a faluban szinte minden közösségi rendezvénynek résztvevője. Jellemző, hogy művész létére saját kezűleg díszítette szilveszterre a Patak vendéglőt. Nem hagyta, hogy a végzős osztályok a tablót drága pénzen készíttessék, maga készítette, sokszor még a keretet is adva a tablóhoz.
Saját kárára is önzetlen volt. Mindig az iskola, a gyerekek érdekeit nézte. Mindezt a szülők és gyerekek is érezték.
Az 1990-es önkormányzati választásokkor, mint képviselő-testületi tag, a választók több mint 50%-a bizalmát élvezte. Egy szavába került volna, hogy a község polgármestere legyen. Önzőek voltunk, mi nem akartuk, mert azt szerettük volna, hogy az iskola igazgatója legyen. Hetekig tartott, míg erről meggyőztük.
Vezetőként is közösségi ember maradt. Vallotta: „egyedül nem megy” Ha nem is úgy, ahogy ő azt várta volna, de a közösség melléállt.
Hagyományokat teremtett. Az ő idejére tehető a diákröplabda felvirágzása, a „Gyermekekért alapítvány” elindítása. Városi hagyományokat ébresztett és ápolt a Csokonai-napok elindításával és rendszeres megszervezésével.
Munkáját a közösség érdekébe vállalt áldozatnak tekintettem. Örülök, hogy testületének tagja lehettem.

Kiss Zoltán

Kapcsolódó írások:

25 éves évforduló (röplabda)

Húsz éves a nagybajomi Gyermekekért Alapítvány

Egy már kívülálló a Csokonai-napok programjáról

Gondolataim egy választás kapcsán

NAGYBAJOMfigyelő:
2014. április 16.

Nem vagyok sem Gyurcsány, sem Orbán hívő. Senkit nem szeretnék egy kanál vízben megfojtani sem Orbánt, sem Gyurcsányt.
Nem hatnak rám a – főleg az önjelölt – vezérürük.
Hányingerem van, ha a tömeg a nevüket kiabálja. Túl sokszor skandáltatták velem és társaimmal, hogy „Éljen Rákosi, éljen a párt”.
Mindig szavaztam, és ha Jóisten úgy akarja – még élek – szavazni fogok. Hát akkor kire? – kérdezhetnék.

 
Mindig tudtam, hogy kire és miért.
1. Vallom a „keresztény”, „keresztyén” erkölcsöt.
2. Hiszem a közösség erejét.
3. Tudom és elfogadom, hogy minden ember különböző.
Ugye úgy gondolják, hogy mindez nem elegendő. Milyen elv szerint döntök több párt között? A pártok cselekedeteinek eredményét nézem.

Egyszer – rendszerváltáskor – voltam egy párt tagja. De kiment alólam, alólunk a párt. Demokráciát hirdetett, de felülről mondták mi a demokrácia. Elfogadom és egyetértek a pártfegyelemmel, de előtte a döntés demokratikus legyen. Ez a döntés aztán a párt tagjaira kötelező, de csak ez.
Minden politika célja a hatalom megszerzése. Erre pedig csak tömegpárt képes. A tömegek szervezettsége nélkül pedig nincs tömegpárt.
Nézzék meg a választási eredményeket. Nem kell az országosakat csak a nagybajomiakat.
Nem érvényesülnek a kis pártok. A legtöbbjük szinte egyáltalán nem kampányolt, de akik helyben valamennyit kampányoltak, azok is siralmasan szerepeltek, mert még helyben sem volt tömegbázisuk. Eredményeik „a vak tyúk is talál szemet” kategóriába esnek. Egy tömegpárt kialakítása nem lehetséges a választási kampány alatt még a média esetleges támogatásával sem.
A rendszerváltókról: Sok a vezérürü, akik már a választás előtt bejelentik, hogy a választás után külön utakon járnak. Abszurdum!

 
Minden országnak megvan a maga sajátossága, ami történelméből polgárainak lelkivilágából következik.
Negyven évig tanítottam. A hozzám hasonló korúak tudják, hogy a rendszerváltás előtt nem működött a kommunista-, szocialista erkölcs. Volt nevelés az iskolákban, ha akarták, ha nem a keresztény erkölcs szabályai szerint. Miért? Mert mi is a keresztény erkölcs szabályai szerint nevelődtünk és éltünk. Legfeljebb nem neveztük nevén a gyereket.
Mi történt a rendszerváltást időszakába? Jött a nyugaton kialakult új liberális eszmerendszer az egyén abszolút szabadságeszméivel. Aminek szerintem a lényege, aki „bírja marja”, az egyén „boldogulása” útjába nem állhat semmi, mert ha áll az már „antidemokratikus”, nincs szükség az iskolákban szervezett nevelésre.
Milyen társadalom alakul ki ebből?
És ez már a rendszerváltás előtt elkezdődött. Ennek tulajdonítom azt, hogy az ország erkölcsi válsága az elmúlt időben többet romlott, mint a szocializmus úgynevezett negyven éve alatt.

Meggyőződésem, hogy a szociális eszmerendszer nem fér össze az új liberalizmussal. Ebben látom az MSZP mai állapotát, és abban – ami összefügg ezzel – az egyéni érdekek felülírják a közösségi érdekeket.

A demokráciának szüksége van egy erős – nem csak nevében – Szocialista Pártra.
Kiss Zoltán (pZ)

A választás nagybajomi eredményei>>>

Egy már kívülálló a Csokonai-napok programjáról

NAGYBAJOMfigyelő:
2014. február 2.

„Aki a múltját nem becsüli, a jövőjét nem érdemli”

Mondás

1983-ban szűntek meg Magyarországon a járások. A járások megszűnésével az oktatás irányítása is megváltozott. Fokozatosan – gyakorlatilag – megszűnt a szakmai irányítás, a szakfelügyelet átalakult szaktanácsadássá. A szaktanácsadók véleményére azonban az iskolák csak ritkán tartottak igényt. Még az év eleji szakmai találkozók is elmaradtak. A tankönyvpiac felszabadulása még csak tovább fokozta az iskolák szakmai differenciálódását. Az általános iskolák szakmai különbözőségei valószínű a középiskolákban csapódtak le. (Pedig a folyamat másképp is lejátszódhatott volna. Egységes alaptankönyv, egységes alapkövetelményekkel és az ezt kiszolgáló segédeszközök, melyek között a pedagógusok a tanulók értelmi képességeinek megfelelően válogathatnak.)

A differenciált iskolák nemcsak a középiskolák helyzetét, hanem azoknak a gyerekeknek, szülőknek a helyzetét is rontották, akik iskolaváltásra kényszerültek.

A bekövetkezett, bekövetkező változások számomra előreláthatóak voltak. Ez volt az egyik oka annak, hogy mint az iskola matematika munkaközösségének vezetője, létrehozzak egy matematika versenyt, ahol nemcsak a környékbeli tanulók, hanem a szakos kollégák is találkozhatnak és szakmai véleményt is cserélhetnek. Ennek emlékeim szerint több mint 25 éve.

Annak idején sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen a verseny neve. Ha kimondottan szakmai indokokat veszek figyelembe, akkor Pálóczi Horváth Ádámról vagy Sárközy Istvánról nevezem el a versenyt, mert nekik legalább volt természettudományos érdeklődésük, de az iskola neve Csokonai Vitéz Mihály volt.

Már régóta hiányoltam, hogy iskolánk rendszeresen nem ápolja a Csokonai hagyományokat. Reméltem, hogy a Csokonai Vitéz Mihály Matematika-verseny a magyar és a történelem szakos kollegáimat is inspirálni fogja. Hosszú ideig csalatkoznom kellett. Ahhoz, Tibol Lacinak kellett lenni az igazgatónak, hogy huszonkét évvel ezelőtt elkezdődjenek a Csokonai-napok rendezvényei, melyeket hosszú ideig nem a szakmai versenyek és a vetélkedők jellemeztek, hanem elsősorban a falú, város irodalmi, történelmi hagyományait ápolták, bevonva a környező, elsősorban a volt kaposvári járás iskoláinak tanulóit is.
Különböző okok miatt nyugdíjasként – amit talán egyszer megírok – nem, vagy csak nagyon ritkán látogatom az iskolát, rendezvényeit.
A XXII. Csokonai-napok nyilvánosságra hozott programja alapján azt tudom megállapítani, a történelmi, irodalmi hagyományokat csak Marics János plébános úr előadása ápolja. Így már érthető talán az a mottó, melyet az írásom elé tettem.

Már 2005 előtt is volt olyan kolléga, aki feleslegesnek tartotta a rendezvénysorozatot.  Akkor a testület és az igazgató is a folytatás mellett döntött. Véleményem: Lehet, hogy a pedagógusok változatlanok az iskolában, de a gyerekek évről évre cserélődnek. Márpedig „Egy újszülöttnek minden vicc új.”

U.i.: Január 15-ig hiába várva a nagybajomi januári hivatalos programokat, írtam egy vetélkedő anyagot forgatókönyvvel együtt, melyet itt most közzéteszek (lehet, hogy nem jó, de nem csak a pedagógusoknak, hanem minden nagybajominak tanulságos):

CÍMLAP 

FORGATÓKÖNYV 

A VETÉLKEDŐ ANYAGA
Keresse a nagybajomi iskolában!

MEGOLDÁS, JAVÍTÓKÓD
Keresse a nagybajomi iskolában!

2014. május 23-i feltöltés:

VETÉLKEDŐ 1.

VETÉLKEDŐ 2.

VETÉLKEDŐ 3.

VETÉLKEDŐ 4.

Kiss Zoltán
blogger,
nyugdíjas
matematika-fizika-műszaki ism. szakos
tanár, aki 29 évet tanított a nagybajomi iskolában

Támogassa adója 1%-val a nagybajomi szervezeteket!!!>>>

Januári évfordulók

NAGYBAJOMfigyelő
2014. január 19.

 

JAN3

Nagybajomhoz, Nagybajomhoz is köthető évfordulók minden év januárjában:

  • 1893. január 20-án Nagybajomban született és itt élte gyermekkorát a nagybajomi temetőbe alussza örök álmát Gyergyai Albert irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító, az irodalomtudomány doktora, háromszoros Baumgarten-díjas, Állami díjas, a francia Becsületrend tulajdonosa, Nagybajom első díszpolgára, aki egész életében ragaszkodott Nagybajomhoz, a nagybajomiakhoz.
  • 1940. január 21-én Nagybajomban született itt élte egész életét, a nagybajomi temetőbe nyugszik Tibol László tanár, festőművész, szakfelügyelő, az általános iskola egykori igazgatója, tanítványok nemzedékeinek Laci bácsija, kollégái és ismerősei Lacija, aki életét a közösségnek szentelte.
  • 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz-t Csekén Kölcsey Ferenc. Január 22. 1989 óta a Magyar Kultúra Napja.
  • 1830. január 23-án Pest-Budán a Tabánban halt meg a nagybajomi születésű Virág Benedek szerzetes, világi paptanár, korának legnagyobb, a késői korok meghatározó ódaköltője, a „magyar Horác”.
    Korának óriási tekintélye volt. Mindenki kikérte véleményét, aki számított a hazai kultúrában. Tanácsait meghallgatták. Budai otthonában felkereste többek között Berzsenyi és Csokonai is.
     
  • 1805. január 28-án halt meg Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály a magyar irodalom egyik legjelentősebb, a magyar felvilágosodás legnagyobb költője. Akit Pálóczi Horvát Ádám hívott Nagybajomba, ahol 1798 júniusának végétől 1799 májusának végéig tartózkodott – Sárközy István marasztalására.
  • 1820. január 28-án halt meg Nagybajomban a „szittya magyar” Pálóczi Horváth Ádám. A nagybajomi temetőben ismeretlen helyen nyugszik. Polihisztor volt, értett a matematikához, csillagászathoz, kémiához és alkémíához, filozófiához és lélektanhoz; foglalkozott történeti kutatásokkal, néprajzzal és földrajzzal, s mindennél nagyobb szenvedélye volt a “régiségek” felkutatása a szokások, példabeszédek, versek és a dalok hagyományában. Első népdalgyűjtőnk. Az ő hívására jött Nagybajomba Csokonai Vitéz Mihály aki Debrecenben iskolatársa volt.

Források: a hivatkozott linkek

Gondolatok a lomtalanítás kapcsán

NAGYBAJOMfigyelő:
2013. szeptember 29.

Vajon miért foglalkozik a Nagybajom Figyelő a Nagybajomi lomtalanítással akkor, amikor minden nagybajomi háztartásba eljutott az Önkormányzat szórólapja. Talán azért, hogy a törvényi hivatkozással fitogtassa jogi ismereteit? Egészen másért.

A törvényi hivatkozás csak azért szerepel, hogy bizonyítsa, hogy évi egyszeri lomtalanítás sem az Önkormányzatnak, sem a szolgáltatónak nem az ingatlan tulajdonosok felé gyakorolt kegye, hanem TÖRVÉNYI KÖTELEZETTSÉGE. Mert ha a törvényi kötelezettséget nem teljesíti, akkor törvényszegést követ el a szolgáltató, arról nem is beszélve, hogy a lom pl. heverő a nagybajomi gazdálkodók szántóján, vagy az erdőben köt ki.
Kegyet akkor gyakorolna a szolgáltató, ha évi nem egy, hanem több alkalommal szerveznének lomtalanítást addig, míg a háztartások megszabadulnának feleslegessé vált tárgyaiktól. (Pedig a törvény szellemében a szolgáltatónak ez lenne a feladata.)

Sose szerette az Önkormányzat a lomtalanítást mondván csak a város felfordulásához vezet. Ugyanis tömegével jönnek a guberálók, akik a kirakott lomokból szemetet csinálnak.

Amint leírtam a lomtalanításkor közterületre kihelyezett hulladék a közszolgáltató tulajdonát képezi. Akik azt eltulajdonítják TÖRVÉNYSÉRTÉST követnek el. Melynek megakadályozása többek között a rendőrség törvényi kötelessége. Vajon a szolgáltató, vagy a lomtalanítás szervezője – szórólapban bevallottan az Önkormányzat – felhívta-e a rendőrség figyelmét arra, hogy ha nem is tudja megakadályozni a guberálást, a jelenlétével próbálja azt nehézzé tenni.
Vajon mikor jön rá a szolgáltató, hogy a lom az számára is érték, nem csak a guberálók számára?

Szemeteléssel tönkretesszük a természetet. Pedig a szemét aranybánya. A szemétben koncentráltan megvannak azok a nyersanyagok, amit az ember a természetben sokszor nagyon fáradságos módon termel-, bányász ki, dolgoz fel. Az ember csak akkor nem fullad bele „piszkába” (szemetébe, a széndioxid túltermelésébe stb.) ha azt feldolgozza, vagy feldolgoztatja és újra felhasználja.

Vajon mikor tanulunk a természettől?
Csak néhány példa. Már az alsósok is tanulják a víz körforgását. Azt is tudja minden általános iskolát végzett, hogy az emberi élethez oxigén kell. Az oxigénből az emberi szervezet széndioxidot állít elő, amit a növények oxigénné alakítanak. Ha ez a körforgás felborul (itt tartunk) az az emberi faj kihalásához vezethet.

Ha túléli az emberiség (talán előbb is), akkor a jövő emberének a „szolgáltató” fizetni fog a szemetéért.

Kapcsolódó cikkek:

http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/2012/12/16/a-szemetrol/

http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/2009/09/20/nyilt-level-2/

http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/2013/09/26/lomtalanitas-2/

pZ

Hozzászólás a pálmajori iskolavitához és egyéb

NAGYBAJOMfigyelő:
2013. augusztus 29.

(Iskoláról, gazdaságról…)

A Somogyi Hírlap 2013. augusztus 28. számának első oldalán kezdődik egy cikk, melynek címe: „Az erőforrás miniszter közbelép” A cikk a pálmajori iskoláról szól.

A nagybajomi városnapon beszélgettem egy Nagybajom közeli település volt polgármesterével. Nagyjából egyetértettünk abban, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikai változásai felgyorsították a falvak elnéptelenedését.
Pár évvel ezelőtt úgy nézett ki, hogy Pálmajor a továbbélést választotta. Mert Istennek házat az épít, aki azt szeretné, hogy utódai is abba a templomba járjanak, amibe ő is járt. Az újonnan épített otthonokról nem is beszélve. A pálmajoriak az ekhós szekér helyett – úgy nézett ki – a fészket, a maguk által rakott fészket választották. Most ezekből a fészkekből akarják idő elött kiröptetni fiókáikat. A fiókáknak még egyik ágról a másik ágra való repülés is sok. Még világosabban fogalmazva sokk. Nem tudom, hogy ki beszélte tele a szülők fejét. Ha kitartanak településük, hagyományaik mellett, akkor harcolnak azért, hogy saját iskolájuk jobb legyen.
Nem szeretem a roma szót, mert internacionálisnak érzem. Én úgy tapasztaltam, bármennyire cigány nemzetiségünek érzik magukat és tartják bizonyos szokásaikat, mégis magyarok. Negyven év megfigyelése mondatja ezt velem. Már pedig ha ez így van, akkor ragaszkodniuk kell saját szülőhelyükhöz. Rájuk is igazak a Szózat szavai: „ …itt élned, halnod kell…”

Most a miniszter haladékot adott. Ezen a haladékon nem azoknak kell elgondolkodni, akik helyben iratták be gyerekeiket. A haladékot azok kapták, akik máshova íratták alsósaikat.
Tudom, mert én is összevont alsóba és felsőbe jártam, előnyben van az ember azokkal szemben, akik osztott iskolába jártak. Sokkal előbb lesz önálló elsősorban a tanulásban, de bizonyos mértékben, az életben is. Ha nem hisznek nekem, kérdezzék meg azokat, akik Pálmajorba jártak és sokra vitték.
Egy település először iskoláját, legvégül templomát veszíti el, aztán megszűnik. Jó példa erre a nagybajom környéki kipusztult települések sora, de az ország még meglevő számtalan kisközsége, mely elvesztette iskoláját.
A privatizáció során a megszűnő mezőgazdasági nagyüzemekkel megszűnt a települések lakóinak munkája is, melynek pótlására nem találták ki ellenszert.
Magyarországon az játszódik le, mint valamikor Angliában. Ott erre az elkeseredett tömeg géprombolásokkal válaszolt.

Nagybajomra is a kipusztulás vár, ha valami csoda nem történik. Ennek már jelei mutatkoznak. (Na nem a csodának, hanem a kipusztulásnak.) Nem ismerek hivatalos adatokat, de úgy hallottam az első osztályba iratkozó nagybajomi gyerekek szüleinek kb. 50%-a kaposvári iskolát választott. Így már érthető Nagybajom ragaszkodása a pálmajori gyerekekhez.
Amikor már kompetenciamérésekre hivatkozunk, akkor talán nem az országos átlaghoz kellene viszonyítani az eredményeket, hanem a befogadó iskola eredményeihez. (Fogalmam sincs róla, hogy ezek milyenek.) (Lásd újságcikk.) Míg dolgoztam, addig tudom, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy a szülők elvárásait kielégítsük. Először felméréseken alapuló – nem emberfajtán alapuló – átjárható differenciált osztályok, majd osztályközösségen alapuló kiscsoportok kialakításával. Ebben az önkormányzat is partner volt.

Szakmai hibát követ el, aki azt gondolja, hogy az integrált osztály fenntartása olcsóbb, mint az úgynevezett „szegregált” osztályé, mely a gyerekek tudásához igazodik. Ugyanis az integrált osztályban is biztosítani kell minden gyerek képességének továbbfejlesztését.  Ez több, jobban képzett pedagógust kíván, és ez többe kerül, mint a tudás alapján differenciált kiscsoportok fenntartása. Véleményem szerint is  pedagógiai értékeket figyelembevevő integrációja jobb, mint a differenciált csoportokba folyó oktatás, csak jóval többe kerül. A gazdasági érdekeket figyelembevevő integráció mindenkinek – egyeseknek rövidebb másoknak hosszabb távon – káros.
A szabad iskolaválasztás következtében a szülők fogják szegregálni nem az osztályokat, hanem az iskolákat. Főleg, ha követik az „El lehet menni” elvet. Magyar ember tartsa be a Szózat sorait, a magyar vezetőknek pedig az legyen a feladatuk, hogy biztosítsák azt, hogy itt élni is lehessen!

Naiv lennék, ha azt gondolnám, hogy az iskolák színvonalának egységesítésével megállítható lenne a települések elnéptelenedése. Ami józan ésszel gondolkodva is képtelenség. Legfeljebb az iskolák tárgyi és személyi feltételeinek egységesítésére lehet törekedni. Ennek szerintem jobb gazdája az állam, mint a település.
Az elnéptelenedésnek gazdasági okai vannak.
Munkát
kell teremteni a település lakóinak. Ekkor lesz majd kenyér is, ha megfizetik a munkát.

Mit tehet egy település azért, hogy munkahelyeket teremtsen?

Támogatja a már meglévő ipart. Az iparfejlesztést adókedvezményekkel, infrastruktúra fejlesztésekkel segíti.
Biztosítja az ipartelepítés igényeit.
Kedvezményesen biztosítja a közműveket: vizet, villanyt, szennyvízelvezetést, szállítási lehetőséget. Nagybajomban a vasutat őseink már elbaltázták. De van még helyette más. Pl. a 9-es út építésének sürgetése, egyáltalán út biztosítása.
A szennyvízelvezetés hiánya miatt részben már veszítettünk el beruházást. Ezért is fontos ennek elkezdése és sürgős befejezése.
A meglévő és a betelepülő ipar számára megfelelő szakemberképzés lehetőségének biztosítása és támogatása.
Kedvezményes adózás a helyi iparnak.

A Nagybajom város jó kapcsolatot építsen ki elsősorban a környező településekkel. Vizsgálja meg Mesztegnyő idegenforgalmi beruházásait. Működjön együtt vele saját idegenforgalmát kiépítve. Támogassa a már meglévő és a kiépülő idegenforgalmi beruházásokat.  A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet vezetésével, és munkatársaival közösen segíse a turizmus fejlesztését.

A törvényhozás hogyan segíthetné a vidéki településeket?
Pozitív diszkriminálással!!!

A települések gyermekeinek helyben való tanítása legalább alsó tagozatban. A nem saját körzetébe járó tanulóra töredék fejkvótát adjanak. – Kivéve a kimondottan tehetséggondozásra indított iskolákat. – Míg a kis iskolák tárgyi, személyi feltételeit az így nyert pénzzel támogassák.
Erdélybe tudok olyan magyar iskoláról, ahol egyetlen elsős román gyermek tanításához külön román osztályt indítottak. Én ezt nem kívánom, mert mindennek van határa.
Javaslatomat értelemszerűen igazítsák az általam nem ismert új oktatási törvényhez.

Támogassa jobban az állam a vidéki munkahelyteremtést.

pZ

Tűzoltók

NAGYBAJOMfigyelő:
2013.augusztus 26.

Jó érzés az, ha valaki közössége hasznos tagja, de ebben legalább időről időre meg kell erősíteni.

Nem ott születtem, de szülőhelyemnek, szűkebb pátriámnak érzem Porrogszentkirályt. Életem fiatalabbik részét ebben a Csurgó környéki kis faluban éltem le. Gyékényesen eszméltem, a harmadik osztályt Zákánytelepen jártam. Szüleimmel együtt nagyszüleimnél lakva. A gimnáziumi padokat Csurgón koptattam.

Gyermekkoromban a szentkirályi öregek még emlékeztek arra a tűzvészre, mely az akkori zsuppos falú fél oldalát leégette, házról házra terjedve. Így aztán nem volt furcsa szokás, hogy az idősebb gyerekek szinte valamennyien önkéntes tűzoltók lettek.
Valamikor 1956 környékén én is önkéntes tűzoltó lettem Tóth Jóska bácsi parancsnoksága alatt, aki fiának osztálytársa voltam.
A szentkirályi tűzoltóknak volt akkor egy ló vontatású szerkocsija és egy 400-as motor fecskendője. A tűzoltók, hogy fenntartsák gyakorlatukat akkor is versenyekre jártak. Mi is. Az akkor 500, 600 lelkes kisközség olyan csapatot tudott kiállítani, aki a Csurgón tartott járási versenyt 400-as kismotorfecskendőben megnyerte. Büszkén vettük át a bőr aktatáskákat csurgói Drimmel tűzoltó parancsnoktól. Innen emlékszem Radák hadnagyra is.
A sors úgy hozta, hogy mindkettőjük lányát évekkel később tanítottam.

Azt meg már rajtam kívül talán csak Drimmel Ani tudja, hogy az egykori csurgói tűzoltóparancsnok unokája és tánccsoportja szórakoztatta a nagyérdeműt az idei Nagybajomi Városnapok megnyitóján. Nem esett messze az alma a fájától. Ő is a közösséget építi, a közösségért tevékenykedik. Mint a tánccsoport többi tagja, akik egykori iskoláim – Zákány, Gyékényes – tanulói voltak. Egyikük-másikuk nagyszülei valaha osztálytársaim is lehettek. Talán megértik ezek után, hogy nekem legalább annyira rosszul esett, mint nekik, amikor a bemondó, aki egyben a rendezvény szervezője volt vízvári tánccsoportként mutatta be őket a közönségnek.

Hogy ifjúkori történetemet folytassam. A verseny után megbetegedtem. Helyemet öcsém foglalta el a tűzoltócsapatban. Megnyerték a megyei versenyt is. Egy kerékpárt kaptak emlékül.
Az országos versenyen ők képviselhették Somogy megyét.

Kevesen tudják, hogy Karádi Pista után – aki irányítása alatt az ifjúsági tűzoltók a versenyek sorát nyerték – nyugdíjazásomig én lettem az iskola tűzrendészeti felelőse.

Ezért vettem részt a nyilvános állományülésen, ezért írtam róla beszámolót.

 pZ

A Nagybajomi Városnapok utolsó napja

NAGYBAJOMfigyelő:
2013. augusztus 25.

Délután 16 órakor került megrendezésre a 125 éves Nagybajomi Tűzoltó Egyesület nyílt állománygyűlése.
Egy szó: bensőséges. Ez jellemezte az ünnepséget.
A műsort a Kaposvári Fúvószenekar szolgáltatta, Vámosi Zsófi mondott meghatóan verset. Az ünnepségen elhangzott az egyesület Pap Jenő zenetanár által írt és komponált indulója a fúvószenekar előadásában.
Az állományülésen részt vettek a meghívott megyei, kaposvári, marcali és böhönyei elöljárók, vendégek, köztük az egyesület volt tisztségviselői, a szárhegyi és ajaki tűzoltóparancsnok.
Megemlékeztek a múltról, köztük a még ismert de már halott tisztségviselőkről.
A polgármester asszony és az elöljárók köszöntötték az egyesületet. Emléktárgyakat adtak át az élő már nem aktív tisztségviselőknek, az egyesületnek.
Czeferner Józsefné polgármester zászlót adott át, melyet az állomány nevében az egyesület parancsnoka  Sipos Lajos vett át, és a szárhegyi és ajaki tűzoltóparancsnok kötött rá emlékszalagot.

pZ

2 / 4 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén