NAGYBAJOMfigyelő:
2012. október 7. 18:43

Egy egyéni vélemény.

A 2012-es RTL-Klub X-Faktorának két somogyi szereplője született tehetség, melyet még hosszú énektanulásuk során tovább is fejlesztettek. Mindketten kiestek a további versenyekből, ezzel megfosztva sokunkat attól, hogy egyenes adásban is élvezhessük előadásukat.
Gratulálok felkészülésükhöz, tehetségükhöz: nekik, szüleiknek és nevelőiknek (mindazoknak, akik tehetségük és személyiségük kiteljesedéséhez hozzásegítettek). Meggyőződésem, hogy ez a döntés nem veszi el kedvüket a további közszerepléstől. Drukkolok nekik.

„In medias res” (Kezdem a közepén – szabadon fordítva)

Mi lenne a zsűritagok, mentorok dolga, ha az énekes tehetségeket kell válogatni. (A megbízó szerint: olyan tehetséget, mely a nézettséget növeli.)

Szerintem az énekes tehetségeknek (a későbbiek során ebben az írásban egyszerűsítve tehetségeknek) két összetevője van. Az egyik összetevő örökletes, gének által meghatározott. A másik része a tanulható, fejleszthető. Mint, ahogy minden ember különböző, a veleszületett összetevők is különböző fejlettségűek. Téved az, aki azt gondolja, hogy azt is lehet fejleszteni, ami nincs, vagy a kicsi meglévőt olyan szintre lehet fejleszteni mint a veleszületett tehetségűt. Az ilyen „tehetség”, ha azzal élnek, adott pillanatban felborulhat, a személyiségben komoly pszichológiai problémákat okozva.
(Kit érdekel ez? Legfeljebb családját és a jobb érzésű emberek sajnálatát váltja ki. Találhat példát rá mindenki, aki kicsit gondolkodik – nem szükséges az énekesek között válogatni.)

Az énekes előadói tehetségnek is több oldala van.

Néhányat ezek közül.
Ilyen a hallás, a tiszta éneklés, a hangszín, az előadói képesség (gyűjtő fogalomként), a stílusérzék stb. Ezek egy-egy előadás során kölcsönhatásban vannak egymással.

Ahhoz, hogy valaki tisztán énekeljen legalább relatív hallással (röviden hallással), és tiszta énekhanggal kell rendelkeznie. Hiába van valakinek hallása, ha olyan a hangja (mindig, vagy néha) mint a rosszul hangolt zongora. (Akiknek jó hallásuk van, azok észre veszik maguk is, hogy hamisan énekelnek, de vannak olyanok – a továbbkerült versenyzők között is –  akik ezt nem hallják.)
Mindkettő képesség fejleszthető, olyan hangszerekkel (ilyen például az olcsó és könnyen beszerezhető furulya), melyek stabil hangolásúak, de zenehallgatással is, ha ez a zene nem hamis. A fejlesztés annál hatékonyabb minél fiatalabb korban kezdik.

A hangszín változtatható legkevésbé, viszont ez határozza meg legjobban az előadandó művet. (Ez is változhat – még a nem kívánt irányban is – elsősorban életmódváltozás – életkor, hízás, cigaretta, alkohol stb.- hatására.)

Elengedhetetlen egy jó énekesnél a jó előadói képesség is, de nem pótolja a hallást, tiszta énekhangot és az egyéni hangszínt.
Azoknál az előadóknál, akiknek legalább jó hallásuk és hangjuk van és kiváló előadók, azt tanácsolom, próbálkozzanak a színészettel (ne akarjanak énekesek lenni). Ott majd megrostálják őket.

Tehetség kell egy-egy mű kiválasztásához is. Az előadónak – munkássága során – magának kell kiválasztania stílusát, kialakítania egyéniségét, mert ez jelentősen befolyásolja sikereit. Ha ezt kiengedi kezéből örökké kiszolgáltatott lesz. Könnyen lehet egy-egy előadót kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy kiválasztják számára, hogy mit kell előadnia.

Ezek után azt mondhatná az olvasó, hogyha ilyen jól tudom, akkor miért nem éneklek, zsűrizek. Két oka is van soha nem kértek fel rá. Ha felkérnének rá, nem vállnám, mert csak átlagos hallásom van és a hangom néha, mint a lehangolódott zongora. Akkor vajon miért írtam le? Mert ezek alapján véleményt alkotok előadókról, zsűritagokról, mentorokról, stábokról és műsorokról. Mint ahogy megteszi ezt mindenki a saját elképzelései alapján.!!!

Kit érdekel ez?

A nézőt? – ha sérti a fülét és igazságérzetét (legfeljebb átkapcsol egy másik csatornára).

Az előadót? – talán. (Akkor biztosan, ha kiesik.)

A kereskedelmi adó zsűritagját? – (tisztelet a kivételnek) nem!

A TV adót? – csak akkor, ha a nézettség számottevően csökken (akkor mérlegelnie kell)! A TV adót az sem zavarja, ha jóhiszemű embereket aláz meg azzal, hogy „kifigurázza” őket. (Valószínű védi őt a szerződés amit a „szereplővel” aláíratott.) A lényeg az, hogy a nézettség – vele együtt – a bevétel nőjön.

Nem vagyok jogász, ezért a „sértetteket” arra biztatom, hogy forduljanak valamilyen jogsegélyszolgálathoz (bármit is írtak alá, ugyanis van olyan jog is melyről az ember nem mondhat le), mert úgy gondolom, hogy az emberi méltósághoz (pl.:megalázó elbánás) való jog alkotmányunkban rögzített. A per megnyerés reményében úgy gondolom a szakügyvéd, szakügyvédek pedig – a kártérítés bizonyos százalékáért – vállalni fogják a pert (utólagos fizetéssel is).

pZ