NAGYBAJOMfigyelő:
2014. február 27.
Itt a negyedik rész, és ezzel nincs vége. Újabb részeket kaptam.– Az írás egésze bármikor elérhető az oldal “Link”-jei közül is PDF formátumban; BAJOM HUMORA -.
Kiss Zoltán
BAJOM HUMORA IV.
Írta: Major Tibor
2014. február 24.
Balatoni üzenet
Lajos bácsit a faluban csak úgy ismerték, hogy „ a Varga bótos”. 1920 körül született. Mielőtt nyugdíjas lett, a nagyatádi konzervgyár területi képviselője volt, mert boltját a háború után államosították. Fiatal korában sok mindennel próbálkozott, mint mindenki, akiben akarat, tehetség volt. Legény korában munkát vállat valahol a Balaton mellett. Egy – néhány embert foglalkoztató – üzembe vették fel kazánfűtőnek. Elmondta neki a tulajdonos, hogy reggel hat órakor az üzem egyetlen gőzgépének már működnie kell. Kapott egy ágyat valami munkásszálló – félén, ahol a kertész és még vagy három ember aludt. Amikor reggel felébredt, már senki sem volt a szobában. Az óra háromnegyed 6-ot mutatott. Menetközben öltözve rohant a kazánhoz. Hat órakor ugyan már sűrű füstöt ontott a kémény, de legalább egy óra kellett, amíg a gőzgép elindult. Tudta, hogy nagy baj van. Egész nap várta, hogy jön a tulajdonos és kérdőre vonja, de nem történt semmi sem. Délután négyig fűtött szorgalmasan. Pontban négy órakor jött egy hivatalsegéd – féle, hozta az egyetlen napi munkabérét, és azt mondta: Azt üzeni a főnök, hogy aludni mindenki tud.
Péter kenyere
A matematika – leánykori nevén számtan – sok fejtörést okozott a világnak, talán magának Einsteinnek is. Mindenesetre e tudomány forrása messze eshetett a falunktól, mert kevesen ittak a vizéből. A tudásszomjtól űzött diákságnak ugyanis talán harmada tudta könnyedén elsajátítani e tantárgyat. Mi többiek sok kínlódás, megaláztatás után tudtuk csak megszerezni jól megérdemelt kettesünket, hármasunkat, esetleg négyesünket.
Péter hajszálait nem ritkította holmi magasabb érdemjegyért való hajsza, így évről – évre alig úszta meg a bukást. Számtantanárunk Laki Balázs Sándor kemény ember volt, aki szilárdan tartotta magát elveihez, szigorúan osztályozott. A gyengébb diákok ösztökélésére egyik eszköze sajátos, fanyar humora volt. Egyszer, amikor Péter sokadszor is letette a garast, azt mondta neki a tanár úr: Jól feleltél Peti fiam, megérdemled az egyest. Menj haza, mondd meg az édesanyádnak, hogy adjon sok kenyeret, mert megérdemled ám! (Hozzáteszem még, hogy emlékezetem szerint a tanár úr több alkalommal üzent az én édesanyámnak is a kenyéradagommal kapcsolatban).
Vasfüggöny
Egyszer egy cigánylegénynek elege lett a működő szocializmusból. Hallotta, hogy többen disszidáltak a környékről oda, ahol még a munkanélküli segély is jóval több, mint nálunk a keservesen megkeresett munkabér. Elhatározta hát, hogy szerencsét próbál. Nem számolt azonban azzal szegény feje, hogy a vasfüggöny szinte leküzdhetetlen akadály. Éjszaka akart átszökni a határon, de a rendszer „bejelzett” és percek alatt nyakon csípték. A határőrök – mivel éjszaka riadóztatták őket – nagyon bosszankodtak, és ott helyben jól ellátták a baját. Bevitték az őrsre, de mielőtt a fogdába zárták – ismétlés a tudás anyja – megint csúnyán elverték, nehogy máskor is próbálkozzon. Reggel kihallgatták, majd szabadon engedték. Addigra már tele volt kék meg lila foltokkal. Lelkére kötötték, nehogy beszéljen a verésekről, mert akkor visszahozzák és megetetik a farkaskutyákkal.
A legény – falujába érve – bement az első kocsmába egy kis pálinkás borogatásért. Mi történt veled Jóska? Kérdezte elszörnyülködve a kocsmáros. A kárvallott – emlékezve a figyelmeztetésre – így válaszolt: Rám szakadt a vasfüggöny!
Folytatás következik
8 visszakövetés