NAGYBAJOMfigyelő:
2014. február 28.

 Itt a ötödik rész, és ezzel nincs vége. Újabb részeket kaptam.

BAJOM HUMORA I.

BAJOM HUMORA II.

BAJOM HUMORA III.

BAJOM HUMORA IV.

Kiss Zoltán

BAJOM HUMORA V.

Írta: Major Tibor
2014. február 27.

Suszter maradjon a kaptafánál

Van egy latin szólás: Ne sutor ultra crepidam! Suszter maradjon a kaptafánál!
( Szó szerinti fordításban: Varga ne foglalkozzék mással, csak sarukkal. )
Ha Kovács Jóska bácsi, ismerte volna Horatius gazdag és mindent kifejező anyanyelvét és ezt a mondást, bizonyára nem került volna ilyen kellemetlen helyzetbe.

            Jóska bácsi a XX. század első felében „suszter” volt Nagybajomban. A családfenntartás feladata akkoriban férfikötelesség volt. A mesterség – lévén hatalmas a konkurencia – szerény jövedelmet adott, ezért aztán Mariska néni, Jóska bácsi felesége is besegített a kenyérkeresésbe. Feles kukoricát vállalt – amikor is a földtulajdonos végezte a szántást, fuvarozást, ő pedig vetett, kapált és leszedte a termést – ezen kívül vezette a háztartást, disznót hizlalt, baromfit nevelt, konyhakertet művelt.

            Bajomban csütörtökön volt a heti piac, ilyenkor vitte eladni a kertjében termett kevéske felesleget, illetve megejtette a heti bevásárlást. Volt ugyan a Süttler utca sarkán Brót bácsinak egy kis szatócsboltja, de ott kenyeret, tejfölt, túrót nem lehetett kapni, ezért aztán Mariska néni egész délelőttjét a faluban töltötte.

Történt egyszer, hogy a kisördög belebújt Jóska bácsiba, ugyanis megkívánt egy fiatal cigányasszonyt. Ígérhetett neki valami használt cipőt, mert a fiatalasszony beleegyezett a randevúba. A találkozót Mariska néni bevásárlása idejére beszélték meg. Lehet, hogy a kisördög keze volt a dologban, mert ami még soha nem történt meg: Mariska néni a katolikus templom előtt észrevette, hogy otthon maradt a pénztárcája. Visszasietett érte, és megtörtént a baj.
Az otthoni események dandárja közepette nyitott rá csapodár párjára és jószívű kuncsaftjára. Első meglepetéséből felocsúdva kisöprűzte a bűnös „fehérszemélyt”, majd kérdőre vonta lesütött szemmel tébláboló urát ilyenformán:
Miért tetted ezt Józsi? Hát szebb az, mint én?
Nem Mariskám – mondta a bűnös – te szebb vagy.
Te Józsi! Jobb az, mint én? Különb az, mint én?
Nem Mariskám, te különb vagy.
Hát akkor miért tetted ezt Józsi?
Jóska bácsi – átérezve a bűn súlyát és belátva, hogy itt csak az őszinte megbánás segíthet, így válaszolt:
Hát…, azért a kis huncutságért.

Boszporusz

A tudás hatalom.
Így vélekedtek az emberek már a régi időkben is. Engem kivéve, akit tanáraim hiába akartak e mindenható fegyverrel felvértezni, rendre kudarcot vallottak kísérleteik. Osztályfőnököm, néhai Horváth József tanár úr már 1962-ben mondta nekünk, hogy a következő évszázadban az emberek munkája abból áll, hogy gombokat nyomogatnak. Ezt a kijelentést akkor nem is tudtuk értelmezni. Ma a számítógép előtt ülve már tudom, hogy mire gondolt, de hogy ezt Ő honnan sejtette? Ő a földrajzot tanította nekünk. Sokszor kellett számot adnunk a térkép előtt tudásunkról, mert azt vallotta: a térkép ismerete nélkül a földrajz nem tanulható meg, sőt még állást sem lehet szerezni. Ezt példázza egy fiatalember története, aki egykor hajósinasnak akart elszegődni.
A munkásfelvétel nagyon egyszerű volt, a kapitány döntött mindenről. Ez a kapitány félmeztelenül álldogált a fedélzeten, amikor a leendő inas elébe állt. A kapitánynak a világtérkép volt a hátára tetoválva. Hátat fordított a jelentkezőnek, és így szólt hozzá:
Viszket a hátam, vakard meg fiam ott a Boszporusz körül! 

Kutyaoltás

Nagybajomban, mint az ország minden településén minden évben meghirdették, hogy ekkor és ekkor kutyaoltás lesz. Aki a kutyáját nem oltassa be, meg lesz bírságolva! Az ebadót az oltási díjjal együtt a helyszínen kellett fizetni.
Kovács doktor – mert, hogy így hívták az állatorvost – az oltás végeztével a postára ment az oltás bevételét befizetni. Úgy esett, hogy a rendőrőrs parancsnoka, Herbai úr is oda érkezett csekkjeivel. Amikor megpillantotta a doktor urat, rögtön eszébe villant, hogy megfeledkezett saját kutyája oltatásáról.
Doktor úr! – szólította meg – Elfelejtettem a kutyámat beoltatni. Most mi lesz?
Meg lesz büntetve válaszolt a doktor, de mivel ismerem magát, választhat milyen büntetést akar.
Jó, mondta az őrsparancsnok, maga elveszi a kutyámat, én meg a jogosítványát!  

Folytatjuk