NAGYBAJOMfigyelő:
2012. február 03. Írta: Törő Krisztina

Ha meghallom ezt a szókapcsolatot, nagyon kellemes emlékek jutnak az eszembe. Ugyan már jó pár éve nem tartozom a Kuratórium tagjai közé, mégis az elnökként eltöltött évek talán örökre bevésték ezt a kifejezést az elmémbe és a szívembe.

Személyiségemből, hivatásomból adódóan közel állnak hozzám a gyerekek, s minden, ami velük kapcsolatos. A Kuratórium elnökeként azon munkálkodtam, hogy őket s azokat az embereket segítsem, akik értük, nekik dolgoznak. Igyekeztem minden évben úgy tevékenykedni, hogy az hasznára váljon Nagybajom fiataljainak. Ebben a munkában nagy szerepe volt a Kuratórium tagjainak, hiszen minden döntés, határozat közösen született meg. Nekik csak köszönettel tartozom! Azt hiszem, nem tudna úgy működni egy szervezet, hogy a tagok között nincs egyetértés, kölcsönös bizalom. Közöttünk volt! Így lehetett annyi szép programot, rendezvényt segíteni. Támogatni kirándulásokat, versenyeket szervezni,, azokat díjazni, szponzorálni.. Az iskolában működő szakköröknek anyagi támogatást nyújtani, melyből eszközöket és anyagokat szereztek be az abban közreműködő pedagógusok. Az év végi jutalmazásokból kivettük részünket évről évre, hiszen a jól elvégzett munka megérdemli az elismerést. Nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy a dicsőség és a pozitív példa mutatása legyen érték és követendő mindenki számára. Sajnos a település hátrányos helyzetéből adódóan sok a szegény, de tehetséges gyermek az iskolában. Az ő megsegítésük szintén kiemelt feladatunk volt.

Nagy sikerrel tartottunk Alapítványi bálokat, melyeknek bevétele a gyerekeket szolgálta, miközben jó alkalmat kínált arra, hogy a szülők, nevelők együtt töltsenek el egy pár órát. Hihetetlenül fontos ez, hiszen ebben a rohanó világban alig nyílik alkalmunk arra, hogy kulturáltan kikapcsolódhassunk, és közös élményt szerezzünk.
Tartottunk Csokonai-estet, mely valamiféle seregszemleként működött – s működik ma is – ahol az iskolába járó tanulók azt a bennük szunnyadó tehetséget, melyet érdemes feltárni. Azért hasznos ez a rendezvény, mert a gyerekeknek nincsen jártasságuk a szereplésben, kevés az alkalom, mely erre szolgál. Mégis fontos, mert az együtt töltött idő közösséget formál, személyiséget alakít, és örömforrás. Más aspektusból nézve pedig közelebb hozza a szülőt a gyerekhez és kicsit a másik szülőhöz is.

Arról nem szóltam ez idáig, hogy elnökségem alatt mi az a szám, melyet felhasználtunk, kiosztottunk, odaítéltünk a gyerekeknek. Talán nem véletlenül! Aki emlékszik rá és figyelt, erről minden tanévzáró ünnepségen tételesen beszámoltam. De – azt kell mondanom – igazából nem ez a lényeg! Annyira minden a pénz körül forog a mai világunkban, hogy sokszor, legtöbbször elveszik a lényeg, a tartalom! A Gyermekekért Alapítvány lényege az eszme, a gondolat, amit közvetít! Ezért alakult meg, ez volt az alapító tagok gondolata, és ezt kell követni minden időben. Azt, hogy a GYERMEK a legfontosabb érték, az a kincs, melyre mindenkor a legjobban kell vigyáznunk! S talán ez a kincs soha nem volt olyan sérülékeny, olyan kiszolgáltatott, mint napjainkban. Nagyon sok panasz hangzik ma el szülő, pedagógus, oktatási szakember, laikus szájából arról, hogy milyenek a mai gyerekek. Hát milyenek? Eredendően jónak születnek, s hű tükörképei a XXI. Század társadalmának. Olyanok, amilyenekké mi, felnőttek alakítjuk őket, ugyanis mi vagyunk a modell, a minta. Vannak problémák, ez nem vitás, de a megoldás csak tőlünk, felnőttektől függ! Ha őszinték akarunk lenni, bizony nekünk is kell változni, változtatni!

Addig is az a dolgunk, hogy szolgáljuk e nemes célt: a gyerekek oktatását, nevelését, hiszen ők a JÖVŐ! Ők azok, akik minden alkalommal mosolyt tudnak csalni egy ember arcára, ők azok, akik minden gondot és fájdalmat feledtetnek velünk, felnőttekkel. Az ő jókedvük és szeretetük segit bennünket a mindennapokon átívelő problémákon, gondokon.

Vigyázzunk rájuk, szeressük őket nagyon!

További eredményes működést kívánva az Alapítványnak, és mindenkit buzdítva a felajánlásokra, segítségnyújtásra:

Törő Krisztina

A cikk megjelent a Csokonai Hírharang II. évfolyam 1. különszámában.

Kapcsolódó írások:

http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/2012/01/03/husz-eves-a-nagybajomi-gyermekekert-alapitvany/
Írta: Kiss Zoltán
http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/2012/02/02/husz-eves-a-nagybajomi-gyermekekert-alapitvany-2/
Írta: Gerse Imréné
http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/2012/02/02/10-ev-a-gyermekekert-alapitvany-kuratoriumaban/
Írta: Ifj. Dömötör Sándor
http://nagybajomfigyelo.wordpress.com/2012/02/03/gyermekekert-alapitvany-2/
Írta: Törő Krisztina